Sajtó

Az ártatlanságától megfosztott népzene

ge. Norderstedt –

Ez bizony nem az a zene, amire a „moderato cantabile” felirat illene. Sokkal inkább érzelemteljes minden, ami benne sebesen összefolyik – hevesen, rusztikusan, fáradhatatlanul. A magyar Zengő együttes Pécsről nem a zenei amatőrligába tartozik, hanem professzionális együttes, mely rubato-fortéllyal lerántja hazája népzenéjéről az ártatlanság leplét. Szeretettel, olykor kicsit szenti-mentálisan közvetíti és vállalja föl a hat zenész a formabontó, újító és – igen szimpatikus módon – egyúttal a hagyományok megőrzőjének és letéteményesének szerepét. Az erdélyi és moldvai népzenével és tánccal szinte lélegzet-visszafojtott állapotban tartja közönségét a csapat.

Az első ütemtől kezdve a Zengőnél egy felbolydult méhkasban érezzük magunkat. A hegedűsök vonóján szakad a szőr, a dudás hangszerével állandósult nyüzsgéssel tölti meg a dalokat, az énekesnő beleérzéssel, szilárdan, a furulyakísérethez érzékenyen alkalmazkodva szólal meg. A bőgős rafinált ujjgyakorlatai által - ahogy hüvelyk és mutatóujjával a húrokat csípkedi - a komor ritmusok felülmelkednek a hétköznapok szomorúságán. A többiek húzzák-vonják, babusgatják a dallamokat, melyek bizony nem a pusztaidill szentimentális utóérzetét jelenítik meg. Az elszálló dallamok és a titokzatos líra balladává sűrűsödik, melyben a melankólia és az ujjongás jószomszéddá válik.

Aztán pánkra alakítják a csárdásritmusokat és a nagyszerűen virtuóz táncos nem hagy kétséget afelől, hogy a vad mulatságok ideje még messze nem járt le. A Zengő érdeme, hogy felülemeli a népzenét a nyálas puszta-romantikán és újra eredeti formájában mutatja meg. Így lett norderstedti fellépésük is egy tüzes nyargalás a csaknem kifogyhatatlan repertoáron.

Hamburger Abendblatt

csik_sajto

Kijárták a népzene öntudatos művelőinek iskoláit, tökéletes módon szólaltatják meg Erdély és Moldva hangját. Érzik és élik a Déldunántúl sajátos stílus-árnyalatait. Lemezük kiemelkedik a többi táncház és élő-népzene-lemez közül igényességével, művészi hitelességével és módszeres műsorfelépítésével.

Olsvai Imre – MTA

csik_sajto
Az együttes elmélyülten tanulmányozta a Déldunántúl népzenéjét és avatottan állította össze a somogyi ugrós- és csárdás táncmuzsikát. …Ezt a nyersességében, keménységében is vonzó, ősi zenét szólaltatja meg meggyőző sajátos erővel a Zengő.

Andrásfalvy Bertalan

csik_sajto

A hat magyar felrázta a régi Megyeházat

Pinneberg (tom)

Eddig ilyet ritkán élhetett át az öregedő épület: remegtek a falak, csörömpöltek az ablakok, rengett a padló. Ennek oka nem az erős északi szél, hanem a népzenét játszó magyar Zengő együttes és az a lelkesedés volt, amit zenéjük a közönségből kirobbantott.

A hat-tagú együttes által bemutatott zene és táncprogram a halk szerelmes-daloktól a viharos pásztortáncokon keresztül az elrugaszkodó feldolgozásokig ível. Szintúgy a repertoárhoz tartozik az erdélyi falusi táncszvit, melynek zenei kíséretében az olykor 3000 éves dallamok a reneszánsz harmóniavilággal egyesülve hoznak létre különleges hangzást.

Temperamentumos és hangos ritmusok nélkül is meg tudta igézni hallgatóit a zenekar. A magyar szövegek egy szavát sem érthették, mégis lélegzetvisszafojtva hallgatták – hangjának erejétől és kifejező-készségétől elbűvölten az énekesnő acapella előadását.

A csapat másik erőssége a tánc. Aki itt esetlen paraszttáncra gondol, az még nem ismeri Márton „zene nélküli” táncát. A „zene nélküli” mindenesetre csak hangszeres kíséret nélkülit jelent, mert a zenét ő maga „játssza”: csettintéssel, tapssal, halk és hangos lépésekkel, dobogással – accelerando aztán újra retertando – egy egész zenekart pótol.

Ez után a művészi táncbetét után úgy ujjongott a jobbára idősebbekből álló közönség, mint a tizennégy éves tinédzserek egy „Ace of Base” koncerten.

Az est folyamán alig maradt nyugta a lábaknak – a zene ütemére jártak, dobogtak. Ezért aztán igen hálásan reagált a közönség a Zengő programjának különleges befejezésére: a közös táncra, ami egy egyszerű lépésekből álló magyar tánc közös megtanulása volt. A felhalmozódott mozgás-igény látható és hallható boldogságban és életörömben oldódott fel.

P.T. – 3.5.94

csik_sajto

Isten házából táncház lett

A magyar Zengő együttes nyitotta meg a „Zene régi falusi templomokban” című rendezvénysorozatot Kirchärben – Hamisítatlan folklór

KIRCHÄR. A kirchäri templomban vasárnap délután „elszabadult a pokol”. Köszönhető pedig mindez a Zengő együttesnek, amely fergeteges koncerttel nyitotta meg a Zene régi falusi templomokban” sorozatot a Mons Tabor kisszínpadon. Igazi telitalálatnak bizonyult a szervezők részéről a magyar szextett meghívása.

„Ez aztán világklasszis volt, ráadásul itt a kicsi Kirchärben!” lelkesedett egy jelenlevő hölgy, s e lelkesedést minden bizonnyal osztja a közönség nagy része, amelyet elragadott a nagyszerű formában levő együttes játéka. Ezen az estén a magyar népzenét, melyben az archaikus magyar folklór az ázsiai ősi kultúra sajátságos dallamvilágával és európai dallamokkal keveredik, kitűnő tolmácsolásban lehetett hallani. Egy olyan dallamvilágot, amihez a német fülnek először bizony hozzá kell szoknia. A kirchäri avatott fülű közönségnek azonban ez nem jelentett problémát. Láthatóan élvezték a vérpezsdítő muzsikát. Egy láb sem maradt nyugton, mindenki a zene ütemére mozgott amint az öt zenész és a szimpatikus énekesnő hangjában a jellegzetes kelet-európai árnyalattal, a húrok közé csapott. Maguk a hangszerek is őshonosak, és részben saját építésűek voltak.

Az előadók hegedűn, három húros brácsán, nagybőgőn, parasztklarinéton és –lanton, magyar citerán, és a különleges ütőgardonon szólaltatták meg Magyarország, Erdély és Moldva legszebb népi dallamait. A duda, amely nemrég még fekete kecskeként ugrándozott Magyarországon, vérpezsdítő dallamokat fújt melyeket János, a villámlábú táncos mámorító tánclépésekbe ültetett át.

Minden egyes darabot szűnni nem akaró tapssal jutalmazott a közönség. Az egyes zeneszámok alatt a ritmus és táncbetétek olyan erős hatást gyakoroltak a hallgatóságra, hogy tudatosan vagy öntudatlanul, de mindenki táncolni vágyott. A közönség efféle reakciójára az együttes nyilvánvalóan fel volt készülve, mivel a koncert végén kirchäri vendégeiket úgynevezett „táncház”-ba invitálták, ahol a résztvevők a mozgás iránti vágyukat a táncosok vezetésével élhették ki.

WZ. Hans-Peter Metternich

csik_sajto

Egy valódi különlegesség koncertjükön – amely a magyar temperamentumnak megfelelően mindig hihetetlenül dinamikus és erőteljes lefolyású – zenéjük összefonódása az illeszkedő tánccal. Aki nehézkes paraszttáncokat vár, az kellemesen csalódik. Az együttes táncosa a ritmust közvetlenül művészi mozgássá alakítja át, mutatva hazai néptáncegyütteseink természetes korlátait.

Gebhard Kleiner – Würzburg

csik_sajto

Archaikus életöröm

A Zengő együttes a Galeriehausban

HOF – A téli Magyarországról havas, jeges utakon érkeztek Hofba. Amilyen fagyos volt az időjárás, olyan tüzes zenével hozta lázba a Zengő a Galeriehaus közönségét. A hat zenész, aki az európai népzenei együttesek élvonalába tartozik, az archaikus magyar népzenével jegyezte el magát. Annak ellenére, hogy a tradíciók az évszázadokon átívelve egészen az ázsiai térségbe nyúlnak vissza, nincs ebben a zenében semmi porlepte múzeumiság. Tele élettel és melegséggel, egyszer vad és erőteljes, máskor lírai, szinte szigorú.

A dallamok, az énekek és a táncok Erdélyből, Délnyugat-Magyarországról és Moldvából származnak, meséli Bergics Lajos. Amikor a táncos félrerakja a hegedűjét, temperamentumos művészi táncot ad elő, a közönségnek eláll a lélegzete. És amikor az énekes különös, erőteljes hangján énekelni kezd, az ember úgy érzi, egy másik, egy eredendő világba csöppen vissza, ahol a szeretet, a növekedés, és a halál állnak a lét középpontjában. A dalszövegek balladaivá sűrűsödnek, feltöltődnek, amint a nagybőgő, a hegedűk és a brácsa megszólalnak, amint a játékos a citera húrjaihoz ér.

A koncert végén a székeket és az asztalokat félretolják, a táncos néhány lépést előtáncol, és máris mozgásban van minden. S még ha egyelőre hiányzik is a könnyedség a lépésekből, mozdulatokból, egy kevés tüzet azért magával visz az ember útravalóul ami melegíti, talán nemcsak erre az egy éjszakára.

Lisbeth Kaupenjohann - Frankenpost

csik_sajto

“…A Zengő lemeze egyike azon becses daraboknak, amelyeket áhítattal hallgatunk. Mindamellett ízek, érzelmek, szellem és finomság járja át. Azok a zenészek, akik létrehozták, hazájuk legjobb előadói közt tartatnak számon.”

Luis Porquet – L’AFFICHE


Ugrás az oldal tetejére